Farkaslaka - Hargita megye, Románia.

Leírás: Tamási Áron "angyali faluja" a Székelyföld szívében, Szováta és Székelyudvarhely között a 13A jelzésű műút mellett húzódik a Fehérnyikó völgyében. A település első írásos említése 1566-ból való, ma kilenc falu községközpontja. Neve származhat a farkas totemnévből még az ősi pogány időkből. A népi hagyomány így magyarázza: a falutól északra a Nyikó vizén volt egy kis vízimalom. A vízimalom körül, de a mai falu körül is erdő volt. Ide a malomba jött egy ember a lovával őrölni. Amíg a gazda őrölt, addig a farkasok a lovát megették. A gazda haza térve lova nélkül, így számolt be a történtekről "farkaslakta az a hely odalent". A népi hagyomány innen származtatja a település nevét.
Maga a település a "Gordon" hegy oldalán terül el
.
Lakossága: A község alapítása óta székely-magyar, római katolikus vallású. 1850-ben 1051 lakosa volt, 1910-ben 1317-en lakták, az 1956-os forradalom idején 1550-en, a legutóbbi adatok szerint 2001-ben pedig 1776 fő volt a faluban, melyből 1773 fő magyar és 3 fő román nemzetiségű. Vallási hovatartozás szerint 1733 lélek római katolikus 40 lélek református míg 3 lélek ortodox.

Gazdasági jellemzése: a lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, ló, kecske, disznó és szárnyasok) a növénytermesztés (pityóka, fuszulyka, kukorica, búza, árpa, zab, ma már len és cukorrépa is) főleg az állatok ellátását szolgálja. Nagy hagyománya van a gyümölcstermesztésnek is, gyakoriak a szilva, az alma, a körte és a dió.

Emelett a farkaslakiak fő jövedelem-kiegészítő forrása a szénégetés. A szénégetésre vonatkozó első írásos adat 1594-ből való, amikor a szénégetés, a farkaslakiak kiváltsága volt.

Ma a szénégetés, talán a vidék legjellemzőbb foglalkozási ága, füstölgő boksáik vonzzák a kíváncsiskodókat. A kézművesség, a népművészet kiemelkedő foglalatosságnak számít, csodálatot vívnak ki az asszonyok szőttesei, varottasai szépek a míves csergék.

Állatvilága, növényzete: A vidék gazdag állatvilágnak ad otthont. Az erdei ragadozók közül megtalálható itt a kárpáti barnamedve, a farkas, a róka, a hiúz, a vadmacska, a vadonélő növényevők közül a szarvas, az őz, a mezeinyúl és a vaddisznó. Találunk itt énekes- és vándormadarakat valamint a kiveszőfélben levő ragadozómadarak közül a vándorsólyom. A falu különös értékét az erdők képezik, amelyeknek 50%-a bükk, vegyesen más lombhullató fákkal, mint a gyertyán és a kőris, 30%-a csertölgy, 17%-a fenyőfélék, 3%-ban más fafélék találhatók, mint a hárs, a nyír és a berkenye. Farkaslaka és Tamási Áron - a falu és az író, eggyé nőtt a hely- és a környékbeliek tudatában. Farkaslaka a magyar irodalom klasszikus zarándok helye lett. Tamási művészetével maradandó emléket állított szülőfalujának. Stílusalkotó, a székely beszédet illesztette be a magyar irodalomba.

Szervácius Jenő és fia Tibor alkotása. A Tamási emlékmű hivatalos felavatása 1972 szept. 24-én, az író 75-ik évfordulóján volt . A kőfelületek más és más témákat tárnak elénk,az emlékmű Tamási hőseit ábrázolja.

Farkaslaka a Felső-Nyikómente legjelentősebb községe.
Farkaslaka és Tamási Áron - a falu és az író - eggyé nőtt a hely- és a környékbeliek tudatában.
Tamási sírját és az emlékművet naponta felkeresik, a Tamási-emlékház (szülőház) főleg a nyári idényben látogatott.
Farkaslaka a magyar irodalom klasszikus zarándokhelye lett.
A külföldön is ismert irodalmi vonatkozások mellett a falu jelentős gazdasági eredményeket (fakitermelés, szénégetés, háziipar) tudott és tud felmutatni.
Farkaslaka a Felső-Nyikó völgyében, a Nyikó mindkét partján, a Gordon-tető (953 m) nyugati előterében, 540-580 m magasságban települt.
A falu házai a régi országút két oldalán sorakoznak, és helyenként meredek lejárók teremtenek kapcsolatot a Nyikó-völgyi utcákkal.
Ez a régi út a Kalonda Fenyőút-hegyére vezetett fel.
Orbán Balázs említi, hogy Farkaslaka a Gordon nevű hegy végbütüje alatt fekszik, és egy század óta vált el Szentlélektől.

Tamási Áron sírja
A székelység nagy írója Farkaslaka nyugati szélén, a római katolikus templom és temető mögötti virágos parkban, a két cserefa között nyugszik.
A sírhelyhez a parkoló mellett emelt székelykapu (a rovásírásos székelykaput Jakab Árpád agrármérnök faragtatta Máréfalván) alatt áthaladva, egy kis sétányon juthatunk.
A sír mögött a Tamási-emlékművet tekinthetjük meg.
Tamási végakarata volt (olvasható az 1966. május 19-én kelt végrendeletében), hogy szülőfalujában, Farkaslakán helyezzék örök nyugalomra.
Kányádi Sándor (1966) verséből idézzük: "Kívánhat-é ember többet / Derékaljnak szülőföldet / S két cserefa tömött árnyát / szemfedőnek."

Tamási-emlékmű (a Templomdombon, a sírkert előterében)
Szervátiusz Jenő és fia, Tibor alkotása (1972-74).
Tamási művének és hitvallásának értékeit vetíti elénk.
A Tamási-emlékmű a Hargitáról, a tizenhétfalusi legelőről, Medveferedőből (ahol az "Úr asztala" nevet viselte) ide szállított, 3 méter magas, átlag 1 méter széles, közel 2 m³ nagyságú, 8 tonnányi andezitsziklából készült.
Sütő András szavaival "több tonnás hegyibeszéd" Tamási hőseit ábrázolja: Magdót, az "Énekes madár" ifjú szerelmesét, Jégtörő Mátyást és az ördögöt, akit megbicskáztak a csíkszentmihályi farsangon (Ördögváltozás Csíkban), meg Ábelt, a hargitai pásztorfiút, aki Amerikában döbbent rá az igazságra: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...".

A római katolikus templom
1842-1848 között épült a falutól nyugatra emelkedő Templom-dombon, 581 m magasságban.
Védőszentje Nepomuki Szent János.
A templom méretei: 47 m hosszú, 15,80 m széles, tornya 38 m magas.
Az osztrák klasszicizmus falusi templomtípusainak egyike, amely egyszerűsített klasszicizáló-barokk berendezést kapott.
A jelenleg harangokat Nagyszebenben öntették 1927-ben.
Az orgona 1865-ben készült (Mátisfalvi Szőcs Sámuel építette).
A templom előterében az 1914-18-ban elesett helybeliek emlékműve áll.
A templom freskói aradi festőtestvérek műve.

Tamási Áron-emlékház (Tamási szülőháza, emlékmúzeum Nagy u. 238. sz.)
A Tamási-emlékházat 1972. szeptember 24-én avatták fel. Közel 150 éves, faboronás, háromosztatú, zsindelyes ház.
1970-től 1982-ig Tamási Gáspár, az író testvéröccse volt a ház gondnoka, majd 1982-től Tamási Erzsébet, az író húga és férje Sipos Ferenc.
A csűrt Tamási Gáspár építtette. Az első szobában, a "nagy házban" Tamási emlékkiállítás látható a Tamási család szobabelső berendezéseivel, Tamási Áron használati tárgyaival, majd Tamási alkotásaiból, irományaiból, leveleiből és fényképeiből válogatott gyűjtemény tekinthető meg.
Az asztalon a családi fényképalbum és emlékkönyv látható.
Tamási Áron a külső "kicsi" házban (szobában) született 1897. szeptember 19-én.